Van egy pillanat minden tesztvezetési nap reggelén, amit nagyon szeretünk. Amikor még csend van, a motorok sorban állnak a placcon, a lakkozott tankokon megcsillan a nap, és minden egyes gép makulátlan. Aztán megérkeznek az elsők, bukósisakkal a hónuk alatt - és onnantól a nap már megy magától.
A Kawasaki Good Times Tour debreceni állomása egy ilyen reggellel indult, és onnan egészen szerda estig el sem engedett minket.
A tesztvezetéseinkben az a jó, hogy nem parkolóban, kúpok között zajlanak. A csoportok túravezető kíséretében indultak el a Motodrom elől, ki a Debrecen környéki utakra: körforgalom, kanyargós szakasz, egyenes, ahol ki lehet nyitni, forgalom, lassítás, gyorsítás. Pontosan az, amiben a motor tényleg élni fog, ha valaki hazaviszi.
Ez azért számít, mert egy motort nem lehet megismerni két kör alatt egy zárt területen. Egy hosszabb közúti szakaszon viszont kiderül, hol fárad el a csukló, mennyire véd a szélvédő, hogyan viselkedik a gázfelvétel a városi tempóban, és hogy tényleg olyan kényelmes-e az ülés, mint amilyennek az első percben tűnt.
Ritkán fordul elő, hogy ennyiféle Kawasaki álljon egyszerre egymás mellett. A supersport oldalon a Ninja ZX-10R és a ZX-6R, mellettük a meglepően pörgős kis ZX-4RR. A supernaked mezőnyben a Z900, a Z1100 és a Z1100 SE, a csúcson pedig a kompresszoros Z H2 SE, ami minden alkalommal megállította a beszélgetést, amikor beindították.
Aki a hosszabb utakban gondolkodik, annak ott volt a Versys 1100 SE és a Versys 650, illetve a Ninja 1100SX SE. A KLE500 SE a rally-s karakterével vitte el a figyelmet, a Z650 S és a Z500 pedig azoknak jelentett belépőt, akik most kezdik vagy most térnek vissza. A klasszikus vonalat a Z900RS SE és a Meguro S1 képviselte, a lazább tempót pedig az Eliminator.
Volt, aki hónapok óta nézegetett egy konkrét modellt, és most először ült rá. És volt, aki egészen mást vitt el, mint amit tervezett - aztán az lett a kedvence.
Őszintén szólva a nap legjobb pillanatai nem az indulások voltak, hanem a visszaérkezések. Ahogy a csoport begurul, leáll a sor, leveszik a sisakot - és az arcokról már azelőtt le lehet olvasni a választ, hogy bármit mondanának.
Aztán jönnek a mondatok. Hogy ez a motor „passzolt". Hogy a nagy sportmotor szinte követeli a kanyart. Hogy a túragépen még órákat lehetne ülni. Hogy a kisebb köbcentis modell sokkal többet tud, mint amennyit ránézésre ígér. Volt, aki azon lepődött meg, milyen kezes egy nagy gép alacsony tempón, és volt, aki azon, hogy egy karcsú kéthengeres milyen élvezetesen húz alulról.
És volt a szokásos jelenet is, amit minden évben megkapunk: valaki leszáll, csendben megáll a motor mellett, és még egyszer végignéz rajta. Az ilyet nem kell magyarázni.
A hétvége után, hétfőtől szerdáig egyéni tesztvezetésekkel folytattuk. Ez már egészen más műfaj: nincs csoport, nincs túravezető, nincs menetrend - csak a motor, az út, és aki vezeti. Aki komolyan fontolgat egy vásárlást, annak ez a forma adja meg azt, amit egy csoportos kör nem tud: időt. Időt arra, hogy megszokja a fékpontot, hogy kipróbálja a különböző menetmódokat, hogy eldöntse, tényleg ez a motor kell-e neki.
Sokan éltek is a lehetőséggel, és többen ezekben a napokban jutottak dűlőre magukkal.
Köszönjük mindenkinek, aki eljött - azoknak is, akik évek óta visszajárnak hozzánk, és azoknak is, akik most jártak nálunk először. A tapasztalatunk szerint az utóbbiakból lesznek a leghűségesebb visszatérők.
Köszönjük a Kawasakinak a flottát, a kollégáinknak és a túravezetőinknek a napokat, és külön köszönjük mindenkinek, aki utólag kitöltötte a kérdőívünket. Minden egyes megjegyzést elolvastunk, és lesz, amit be is építünk a következő alkalomba — például többen kérték, hogy induláskor részletesebben meséljünk magáról a motorról. Igazuk van. Legközelebb így lesz.
Jövőre ugyanitt. Addig is: vigyázzatok magatokra az úton.
Galéria
